Az édesvíz iránti növekvő igény kielégítéséhez minden cseppet meg kell becsülni
A növekvő népesség, az iparosodás és a mezőgazdaság bővülése jelentősen megterheli az édesvízkészleteket. A népesség a vízhiányos területeken is növekszik, jóllehet a vízben gazdag régiók is vízigénye is egyre közeledik a készletekkel kielégíthető határhoz.
A felelős vízgazdálkodáshoz valamennyi felhasználónak tudatosítania kell, hogy minden csepp számít. Az egyes ágazatok keresik a víz többszöri felhasználásának módját, hogy minimalizálják vízlábnyomukat. A települések – különösen a vízhiányos területeken – ugyancsak újrafelhasználásban gondolkodnak, elsősorban a nem ivóvíz jellegű használat terén, például öntözési és egyéb olyan mezőgazdasági célokra, amelyek nem igényelnek ivóvíz szintű kezelést. Egyes helyeken a közvetlen ivóvíz jellegű újrafelhasználás lehetőségeit is kutatják, abból kiindulva, hogy a kiereszthető minőségűre tisztított szennyvíz nemegyszer tisztább a befolyó víznél, és kevesebb kezelést igényel az alsóbb szintekről vételezett víznél.
Az újrafelhasználás észszerű megoldás. Csökkenti a további vízforrások iránti igényt, és gyakran költséghatékonyabb, mint a nyersvíz kezelése. A kiereszthető minőségűre tisztított hulladékvíz újrafelhasználható szintre hozása jóval kevesebb energiát és további kezelést igényelhet, mint a nyersvíz kezelése, így az újrafelhasználás nem csupán környezetbarát, hanem költséghatékony megoldás is. Az újrafelhasználással a vízlábnyom mellett a karbonlábnyom is csökkenthető.
Az újrafelhasználáshoz szükséges kezelés a hulladékvíztől és az újrafelhasználás céljától függ. A költséghatékonyság biztosításához a kezelésnek energiahatékonyan és nagy vízhozammal kell történnie. Az újrafelhasználáshoz rendszerint előkezelések, például membránszűrés vagy fordított ozmózis szükséges, fertőtlenítéssel vagy előoxidációval kombinálva.
